Fotóalbum a versenyről * * * Eredmények

Schiller Edvin beszámolója a Nemzetek Kupájáról

Szerda délelőtt folyamatosan javuló időben, jókedvűen gyülekezett edzésre a mezőny a dúsan zöldellő tápiószentmártoni pázsiton. Az eternit pályák játékra hívogatón világítottak, a filcpályák elütohelyei pedig úgy szikráztak a napsütésben, mintha  a  tengerparton játszottunk volna. Szerelték a hangosítást, élesztgették a számítástechnikai hátteret, úgy nézett ki, minden készen áll az első hazai nemzetközi minigolf verseny indítására. Csak mi, magyar játékosok nem álltunk még készen. Pedig ilyen jó dolga még nem volt magyar játékosnak, mint most. 9 pályára jutott egy segítő és a válogatott kapitánya terelgette edzésre a csapatokat. Úgy nézett ki, hogy eterniten tudunk 25-30 és filcen 35-45 közötti köröket menni, de az utolsó edzésnapra is maradt csiszolatlan  megoldás  bőven.

A megnyitó rövid, a vacsora kiadós volt. Az ezt követő csapatösszejövetel azért jött létre, mert ötletként felmerült, hogy valamelyik férfi játékos helyett Etelka játszana. Ez elég meglepő volt, mert már mindenki szabadságát nem kímélve edzett, befizette a részvételi díjat és az indulók névsorát is leadtuk.  Egyik férfitársam sem gondolt ilyen gyors kiesésre.  (láthatólag Etelka is meg volt lepve...) A nap egyébként is a félreértések jegyében telt. Megtudtuk, hogy a jelentkezési lapot nem három-, hanem a harmadik magyar csapat indulásáról töltöttük ki. Mindenki ismerte a menetrend szerinti 18 órai edzés záró időpontot - minket kivéve.

A hangulat azonban az időjárással együtt kitűnően alakult. Az utolsó edzésnapon a záró bulimeccs vesztese - kisPiri - cipelte fel az emeletre a játékosok golfos cuccait (székemmel együtt, és zokszó nélkül). Vártuk a versenyt már nagyon.

A verseny indulása után az is kiderült, hogy nagyon fáradtan. Nem értek hozzá, de szerintem teljes jóindulattal túledzettük magunkat. Első nap három filc-eternit kombi kört játszottunk. A második eternit körre már szerettem volna kerekeket a székemre, de már ahhoz sem lett volna erőm, hogy guruljak vele... Szerencsére a legcsinosabb segítők (bocs, de tényleg) az eternit pályákon vidították a nemzetközi mezőnyt. Ennyi ászt villámon nem ütöttem, mint Andi tanárnő irányítása alatt. Martina szélfogó pozitúráit szerintem most is emlegetik valahol, hosszú korcsmaasztalok árnyas végén búslakodó, német ajkú férfitársaink. A három magyar csapaton kívül a németek 2, az osztrákok 3 csapattal, a svájciak egyéni versenyzőkkel indultak.

Nálunk szépen kijöttek az edzésen is problémás helyek. Pld. a 2-es (postaláda) és 12-es (örkeljunga) filcpályákra gondolok. Utóbbin volt a verseny során a legszélesebb a skála, 1-7-ig minden lehetséges variációban előadtuk. (Most erről egy szót se, de edzésen majd annál többet...) A 2-es elviselését 'SegítőÁgnes-asszony' mentális tréningje tette lehetővé. A virágládák labirintusából kisPiri vezette ki a bolyongókat. Nekem pld. volt 2. ütésből így mentésem. Igaz, kétszer meg nem oda ütöttem, ahová kellett volna, de a rossz megoldások is többnyire a segítő igazát erősítették. (ha nem is azonnal...) Végh Tibi - nevét meg nem hazudtolva - végig buzdított (szerintem figyelt is) mindenkit. Mindent egybevetve: csodálatos érzés volt nem egyedül maradni a pályán. Karcsi dupla edzést kapott, mert Gáborral majd velem (!) körözhetett. Miklósnak nem ment olyan jól, mint Bátaszéki Janinak és Zolinak, akiket az 1. csapatba kerülésért az edzések során, szétütésben legyűrt. Tóth János leszegett fejjel, mint a bika (ld. még toro, torres, Toresz...) nyomta a köröket. Nekem az eredményemet elfújta a szél... Sándor és Laci egymást előzgetve zárták a férfi mezőnyt. Asszonyainkat nem figyeltem, volt rajtuk figyelem elég. Csinosan és vidáman köröztek körülöttünk.

A nap utolsó eternit körében született egy szép 18-as eredmény. Az osztrák Reinhold Fuschlberger ütötte. Köszönjük neki, hogy ezzel is bizonyította,  nem csak a verseny, de a pálya színvonala is nemzetközi lett .

Második versenynap csendes kitartó esőzéssel indult. Halasztások félóránként. A díjugratók és más honos állatfajták megtekintése után mégis kiderült az ég. Kiderült az is, hogy nem játszunk aznap eterniten. (És úgy is lett.) Játszottunk egy selejtező záró- és utána két helyosztó filckört. A két négyes csoportban kialakult helyezések alapján az első az elsővel a torna 1-2. helyéért játszott, stb. Így harcoltunk mi (2. magyar csapat) a 3. magyar csapattal a 7-8. helyért. Nyertünk! Köszönet a magyar lányoknak és fiúknak!! Nem lettünk (csak) utolsók!!! A megérdemelt 6-7-8. helyen végezek csapataink. Szerencsére nem is nagyon terveztük máshogy.

Nem tudom, milyen célt tuzünk majd ki a senior EB-re. Most a női egyéni mezőny közepét biztosító 318-as eredményhez pld. hat 39-es filc- és három 28-as eternit-, a férfiaknál hasonló módon a 297-es eredményhez 37-es filc- és 25-ös eternit-körátlagra lett volna szükség. (Nem lehetetlen.) Valika ettől csak 7 pontnyira végzett.  Kolits Gábor , a legjobb magyar játékos,  pont ezt az eredményt hozta és Tóth János 14 pontra volt ettől a szinttől.

A záró buli elotti csapat-összejövetelen Tibi további edzésekre hívó, buzdító beszédben összességében, a saját szintünkhöz képest elégetetten értékelte a játékosok versenyzését. Miklós és Tóth János is kiemelte a segítők ténykedését, amihez hasonló még nem fordult elo magyar versenyen és már így elsőre is nagyon sikeresnek mondható.

Az eredményhirdetésen - a szokásos formaságok mellett - Újhelyi Sándor köszönte meg a versenyiroda munkáját. Minden magyar résztvevő nevében pedig álljon itt hálás köszönetünk a házigazdáknak a bentlakós elhelyezésért és a kiadós ellátásért!

(A fogyókúráknak annyi és a tápiói meccsek java még hátravan... Hajrá magyarok!)

Schiller Edvin